Nevess ki,
de ne vess meg.
Csodával telni inkább félig,
mint beköltözni félelemként
minden lelakott szívbe.

Csak szólok: én még itthon vagyok.
Ne kopogj, csak rúgd be az ajtót,
s ha a szobák itt bent nem elég nagyok,
bontsd a falakat is, légyszi.

A végén úgyis megküzdünk kint,
csak úgy ketten, egy szál semmiben,
az örök-divatnak hódolva,
mert itt az idő semmilyen:

csak mába átnyúló tegnap.

Egyszer volt, hol nem volt az ember, aki megelégelte fia siránkozását és így szólt:
- Fiam, ne félj! - szólt az apa a fiához, mert az ifjú mindig szörnyeket képzelt az ágya alá, ezért soha nem tudott nyugodtan aludni.
- Ha elég bátor vagy - folytatta - megláthatod, hogy az ágy alatt csupán a saját félelmeid lakoznak. Tudd meg ki vagy, nézz be a fekhelyed alá, és majd ott meglátod önmagadat.

Az ember fia komolyan gondolta ezt. Úgy győzte le saját félelmét, hogy ő maga vált a legrémisztőbb szörnyeteggé, így már nem volt mitől félnie.

Itt a vége, nőj fel végre, emberiség.

Uraim! Most bátorkodhatnak bepillantani a nagy mű rejtelmeibe.
...
- Dehát ezek itt életet megvető félelemmel léteznek.
- Na és?
- Belefulladni az élet vizébe. Ez lenne a nagy-nagy transzcendentális boldogság?
- Nem. Ez csak  Előnézet.

Kicsit olyanok, vagyunk, mint az állatok a filmekben. A sors, mint pimasz gyerek, felül a hátunkra, és valami személyes vágy képében lógatja orrunk elé a csalit. Loholva, nyálunkat csorgatva próbáljuk elhinni, hogy egyre és egyre közelebb kerülünk hozzá, úgy, hogy egyszerűen csak futunk utána.

Az út, vagy a cél a fontosabb? A kettő nincs is egymás nélkül.

Út hinni valamiben, és cél lehet bizonyosságot nyerni róla.  Mi lenne akkor, ha hisztis lázadó módjára hagynád az utat a francba, ellenszegülnél és levetnéd a porba a hátadról azt ami vezet?

Ha elérnéd a célt, egyszerűen nem mennél tovább. Olyan mintha azt mondanád: - Tudom mi a boldogság. Ha ott lennél, tulajdonképpen már nem tudhatnád. Egy szempillantás alatt a szenvedélyes ...

Önmaga keresése közben egy furcsa erdőbe tévedt. Nem látta még magát soha önvalójában, ezért égen-földön keresni próbálta, így keveredett hát ilyen messzire. Mesébe illő helyen járt, bizonytalan léptei közben pedig egy furcsa manóval találkozott, aki azonnal felismerte, hogy egy ilyen csodás teremtésnek bizony semmi keresnivalója nem lenne ebben a sűrű, sötét erdőben. Azt is tudta, hogy el van veszve, ezért segíteni próbált neki. Hogy a Csoda magára ismerjen, és lássa végre igazi arcát, tükröt próbált elé tartani, de hiába: egy tükör mégis csak tükör marad, mert mindig az ellenkezőjét mutatja annak, akik vagyunk.  Igyekezett fejre állni, megfordulni, bízva benne, hogy majd eltalálja a valódi képet. Tükröt tükör elé tett, ...

félsz, hogy egy ölelés gyógyít meg.


MEGHALNI EGY PILLANATRA (dalszöveg)

Furcsa ez a véletlen,
hogy az álmaidba tévedtem,
mert a valóság és közted
átjárót kerestem.

Smaragdzöld kiskapuk,
megnyíltak előttem,
Tétován csak álltam
de végül beléptem.

Vihar ízű illatod
némán ölelt körül,
mikor édes hangod mosolygott
az álarcod mögül.

Apró kis fognyomok
bőrömet szántják,
fájdalmamban üvöltve
lepleid lerántják.

Nekem elég volt egy pillanat,
ami világos volt mint a nap.
Többet éltem abban a percben
mint a sok-sok évnyi képzelgésben már...

Te Kócos ajándék..
úgy érzem, rád vártam,
mégis Te bontasz ki engem,
hogy magam megtaláljam.

...

Csipi, 2013. május 11

Nem mindenki tud róla, hogy csodálatos.

Volt, hogy egy lánynak azért mondtam, mert nem is tudta, hogy valójában milyen szép. Csak tudatni akartam vele, de ha tehettem volna, nem is magam mondtam volna, hanem megkértem volna egy énekesmadarat, hogy dalolja el neki..

Hogy ne azért szeressen belém, mert szépeket mondok, hanem önmagam miatt.

A szívet elmegyógyintézetbe zárták, de sikerült elszöknie. Az észkijáratot választotta.

A sors a legnagyobb mester. Pont annyit vett el, hogy még teljes ember maradhassak, de úgy, hogy ne tudjam csinálni azt, amit a világon a legjobban szeretnék. Balgaság: küzdés árán mindent lehet. Próbatétel, alázatra, meghajlásra intés. Ha megtörsz, visszatalálsz magadba. Nem a tegnapon sírsz, nem a holnapot várod, hogy majd úgy is jobb lesz. Megéled a jelent a mostban: így van jól, bármilyen nehéz is.

Köszönöm a Teremtő Öregnek hogy megtanított, és ilyen csoda-családot adott. Hogy bemutatott végre magamnak általatok, barátaim.