Nevess ki,
de ne vess meg.
Csodával telni inkább félig,
mint beköltözni félelemként
minden lelakott szívbe.

Csak szólok: én még itthon vagyok.
Ne kopogj, csak rúgd be az ajtót,
s ha a szobák itt bent nem elég nagyok,
bontsd a falakat is, légyszi.

A végén úgyis megküzdünk kint,
csak úgy ketten, egy szál semmiben,
az örök-divatnak hódolva,
mert itt az idő semmilyen:

csak mába átnyúló tegnap.