Spiritiszta és vallási nézeteket félretéve hagyatkozom az univerzumot irányító alapvető fizikai törvényekre, mikor helyzeteket analizálok. Összefüggések a részletekben rejlenek, melyek egy egészet alkotva szimbionizálnak. A dominó-elv látszik érvényesülni, ha bármit is kihagyunk a számításból.

Szóval ha reakció teóriát szétbontjuk, az alábbi operáló hierarchikus rendet kapjuk meg:

Kémia
Fizika
Biológia

Persze az állítás így nem teljesen igaz, de a dialektika és feldolgozhatóság érdekében történő halmaz-gondolkodás határai most csak eddig érnek, no de nem is nagyipari tantárgyakra gondolok, hanem gyakorlati síkon működő mechanizmusokra, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Tanítható/tanulható, de talán soha meg nem érthető az egész, a rendszer önmaga által, önmaga elé állított, talán evolúciós úton átléphető gátakkal, melynek töltését adja az összetett fogalom. Ez pedig a tudat.

Talán nem is olyan bonyolult: milliárdnyi idegsejthálózat interaktív kapcsolata a megfelelő kémiai reakciókkal.

Mégis képtelen felismert tényeken alapuló információkhoz valós értéket társítani. 

Mondom:
A foto-szintetizációtól az agyműködés divergencia elven alapuló működéséig taglalt élettani funkciókat kutatva sem jutott még el a tudomány arra a pontra, hogy megmagyarázza. Mégis tudjuk - a tudat igenis befolyásolható. A mai társadalom alapvetően értékek, normák szerinti viselkedésen, és azok továbbadásán alapszik, mely a következő generációk értékrendjét, kultúráját határozza majd meg. Hiba azt hinni, hogy ezek természete állandó, akár egy lineáris függvény képe. A hagyományos értékeket erkölcsi, humán, majd anyagi jellegű elemek váltják fel. Az átalakulás vehemenciája gyorsulni látszik, nem is akárhogyan: ha az elmúlt ötven évet nézzük, és grafikon szerű képre vetítjük, az eredmény elég erősen exponenciális jellegű.

Az értékek jelenleg negatív tartományban fekszenek.

A gondolat, hogy a jelenlegi szellemi berendezkedés nem génjeinkben leírt, hanem tanulási folyamat eredménye azt hiszem helytálló. A belénk kódolt alapvető túlélési és fajfenntartási ösztönökön túl a jó és rossz, mint a viselkedés meghatározó, de relativitás kérdését nem tűrő erkölcsi nívó már tulajdonképpen a mi szellemi ugródeszkánk.
Erre kell hát úgy tekintenünk, mint a tudat ajándékára, melynek mondanivalója megkérdőjelezhetetlen: talán a lét legnagyobb értelmére.

A képbe ezen a helyen csúszhat be a (nem klasszikus értelemben vett) vallás. A hit ugyanis jó kifejező eszköze lehet a megfogalmazhatatlannak, vagy megérthetetlennek.
Nem a bibliában leírt kétes eredetű, számtalanszor megváltoztatott, valójában asztrológiai tények természetfeletti képzetté alakítására hagyatkoznék, hanem egységes hitre. Hinni, hogy egy szellemi erény melynek mozgató eleme a mindenre kiterjedő, fény és sötétség közt különbséget tenni tudó, művelt elme hatalma képes egy közös és örökérvényű célt teremteni. Ezáltal valósulhat meg a tudat (nem a tudás) eltorzíthatatlansága, és válhat egyértelművé a klasszikus kérdésre adott válasz: nem a lét határozza meg a tudatot.