tinta
A túlvilágon és annak határán játszódó Ink a példája annak, hogyan kell egy milliós költségvetésű film felett értékrendbeli sikert aratni. (Beszélhetnénk az idei "sikerekről" is avatartól alkonyatig, de szóra se méltatnám - inkább ne vicceljünk.) 3d ide vagy oda, maga Hollywood a példája annak, hogy számtalan sikerrel kecsegtetett nívócím hogyan képes a filmkedvelőben érdektelenséget generálni, a tonnaszám' gyártott gyorscímekkel. A filmgyártás fejlődése majdnem arányos a nézőben keltett valódi szórakozás iránti megnövekedett éhséggel. Hogy mi a gond? Film van, mégsem emlékszem egyre sem az elmúlt évekből.
Iparról beszélünk, annak velejárója pedig a tömegtermelés.
Itt fogyasztod, vagy elvitelre lesz?
Ha nem ismerős, talán nem véletlen: nem volt tv reklám, és nem filmipari nagy költségvetésből készült alkotásról van szó, de sokkal több annál.
A Tinta (Jamin Winans) letisztult képi világával, egyszerre halvány, de erőteljes, pulzáló megjelenésével azonnal magára vonja a figyelmet. A művészi szintű képek, ábrázolások és vágások szinte beégnek a retinádba. A lassú ütemű történetvezetés nem csap át unalomba - megfontolt, türelmes, a részletekben szépet rejtő jeleneteket halmozza gyönyörű zongora kísérettel, olykor balsejtelmet jelző szaggatott dallamaival. A megalkotott világ teljesen reálissá válik az álomvilág urai által, akik a létet motiváló erők megszemélyesített alakjai. Az életet meghatározó két fő eszmény irányítja a szálakat, akárcsak a valóságban. A fény és a sötétség elválaszthatatlan kötődése vetül ki a hétköznapi életre, túlvilági befolyással az álmaink által.
A történet sokkal többet mond, mint elsőre látszik - mondanivalóját ajánlom erősen fontolásra minden felebarátomnak: egyenesen vág arcba a legnagyobb problémával - ami kicsiben fertőz, nagyban pusztít.
Szólj hozzá
Iparról beszélünk, annak velejárója pedig a tömegtermelés.
Itt fogyasztod, vagy elvitelre lesz?
Ha nem ismerős, talán nem véletlen: nem volt tv reklám, és nem filmipari nagy költségvetésből készült alkotásról van szó, de sokkal több annál.
A Tinta (Jamin Winans) letisztult képi világával, egyszerre halvány, de erőteljes, pulzáló megjelenésével azonnal magára vonja a figyelmet. A művészi szintű képek, ábrázolások és vágások szinte beégnek a retinádba. A lassú ütemű történetvezetés nem csap át unalomba - megfontolt, türelmes, a részletekben szépet rejtő jeleneteket halmozza gyönyörű zongora kísérettel, olykor balsejtelmet jelző szaggatott dallamaival. A megalkotott világ teljesen reálissá válik az álomvilág urai által, akik a létet motiváló erők megszemélyesített alakjai. Az életet meghatározó két fő eszmény irányítja a szálakat, akárcsak a valóságban. A fény és a sötétség elválaszthatatlan kötődése vetül ki a hétköznapi életre, túlvilági befolyással az álmaink által.
A történet sokkal többet mond, mint elsőre látszik - mondanivalóját ajánlom erősen fontolásra minden felebarátomnak: egyenesen vág arcba a legnagyobb problémával - ami kicsiben fertőz, nagyban pusztít.