Kisóhajtott terhetek belélegeztem,
valósággá leheltem,
s belőle szél kerekedett.
Az igazság szele.
Fölkarolta a remény magját
majd tovaszállt vele.
Oly mezőre vitte
mit én gondoltam tetté,
mikor pedig földre hullt
letérdeltem mellé
és múlt-könnyeitekkel öntöztem.

A Nap elfordult,
a Felhők elsírták magukat,
az Ég meg nagyot kiáltott.
A Fel-Legek pedig mérgesen lecsaptak rátok,
ahogyan akartátok!

/2010. október 29, Cibakháza/