Elbuzerált egy lét.
Belefektetett idő/javak hozadéka nem arányos olyannyira, hogy mocskosul. (több területen alkalmazható logikai rendszer) Az egyik tag ezzel a gondolattal jött egyszer, azóta sem felejtem:
"ha lenne egy precízen alkalmazható képlet különböző élethelyzetek előre történő definiálására, bizonyára nem itt tartanék."


(Segítek, egyszerű metódus: körülmény-határozók, definitív jellemzők algoritmusba való ültetése és annak analízise adna kristálytiszta képet a zűrzavarban, de legalábbis tarkón vágna a ködben - ti marhák, erre tessék.)

Mint a sejtoszdótástól a recskázásig minden fizikai, matematikai és kémiai relációval alátámasztható jelenségre mondanám hogy mellőzi a prófécia minden tanát - igazam lenne, de bukik az elmélet. Hiába jobb belül ott, ebből csak a gondolat szerzője profitál negatív mutatóval. Még a végeredmény és a terv differenciájának elemzésével foglalatoskodik, vagy azzal hogy elméletét alátámassza, (akár egy saját rendszerbe való átültetéssel) folyton teóriájának létjogosultsági kérdésébe ütközik a rendszer szereplőinek tudaton kívül játszott ellenpéldáival.

Tulajdonképpen axiómákat gyárt, amiket gyakorlatban lehetetlenség használni a közegi hatás/ellenhatás miatt. (az egyetemes igazság lét- és statisztikai kérdése merülhet fel: még az előbbi állandó, addig az utóbbi képlékeny természetű)

Olyan ez, mintha adott pozitív körülmények között sem menne a móka úgy magától, csak látszólagosan. Terelgeted, terelgeted, alakulgat, talán még működik is, de nem jellemző a tökély. A fenntartások, demagógiák (?) folyton ott motoszkálnak, ha hibádzik egy sor, akkor már az egész helyzet átértékelésért könyörög. (Egyben hatalmas fejtörés, vívódás, mert a szisztematika nem tűri az alkalmazásért nyafogó humánus asszociációt.) Idealizmusra való törekvése közben jön rá, hogy alkalmazott nézetei nem helytállók - a cél nem létezik. Naívan, megoldatlanul hagyva minden rejtélyt, szép a kép. Túlzottan is. Hasonló útvesztő jellemzi a fiatalkori, vagy mélyen elvont művészi tehetség nézeteit: a tanult/tanított (elsajátított) tudás mértéke fordítottan arányos a kreativitással, a természetes szépérzékkel.

Felmerült így, hogy akkor az egyszerű filozófia a relativitás konyhanyelve lehet (amortizációs együtthatóval), a vallás pedig annak tagadója levelestül, ágastul. Arany középút nincs, mert az egy dologhoz vezet: tökéletességhez. Az meg errefelé nagyon, nagyon nem kívánatos.

Talán kívülállva, mindből szemezgetve.