Velem terhes még a Föld.
Ha megszülettem,
majd érted sírok fel, kedves Élet!
Ne halj még belém, engem lélegezz.

Elkapott, s poromig égetett,
az alig hunyorgó gyertyaláng,
s viaszcsepp-életem csak csordogált;
elmúlt öregségem könnyezte,
mert újra gyermekké nőttem fel.

Adósod lettem, jövök neked egygyel,
de mennem kell, most elillanok
de egyszer még méltósággal lángolok,
s akkor majd Téged öntelek ki magamból

s eképpen öltelek fel, Te másik Én.