arcod - öklöm: Beats of Rage Collection Volume 2
A címbeli fogalompáros közvetlen fizikai reakciójának megvalósítását bemutató műfaj alapvető fontosságú. Nem, nem a havert szájbarúgdosós brusztolásra, inkább a scrollozós, küldetés alapú, a kooperatív játékmódot pedig klasszikusan értelmező finomságra, a beat ’em up-ra gondolok. (Közhelyszámba menő példálózástól eltekintve küldök életveszélyes fenyegetést a bambán pislogó oldszkúl gamereknek.)
A retrográd stílusjegyek felidézése nem egyenlő a retro életérzéssel. Mentális székletürítés helyett példa: retro buli hirdetve, erre a lelkesült szószerinti értelmező sokkolva hallja meg Szikora Robi ótvar számának méghányadékabb gépesített (habár invariáns értékű) verzióját egy potmétereket tekergető, helikopterpilóta művészi tálalásában, melyre tizenévesek lötyögnek. Retro? Húzzunk innen.
Ha a kétsíki dimenzionálású pixelgrafika és az eltemetett játékstílus retronak számít én mégis maradok a seggemen, és fel sem állok, csak ha fenyegető biológiai szükségletek kerekednek felül rajtam.
Erre ad okot most a DC Evolution összeállításában fabrikált Beats of Rage Collection Volume 2 Dreamcastre portolt (Neill Corlett) lemezének impozáns tartalma. A Senile Team lelkes munkásságból született Beats of Rage ingyenes projectjének motorját használó beat ’em up gyűjtemény orron vágja saját korának korcsait, és megmutatja hogy a múltat idézni, nem pedig gyalázni kell.
A lemez tartalmazza a Beats of Rage Xtra-t (nem hivatalos, bár a Senile Team által frissített BoF), a Beats of Rage Remix-et (Mr. Q első modja), különböző pályákkal, zenékkel és karakterekkel. A Hyper Final Fight és Hyper Final Fight 2 az eredeti Final Fight koncepciójára épít, még több harcossal (Street Fighter 2-ből is), új muzsikáival. A Hatchet Ninjaz hip hoppos ninjás ökörködésével (Vision saját keverésében) megkapó módon érdemelte ki nálam a leglazább verekedés címet. Lazán brutális. A KingHerb Dragons of Rage-je a a Neo Geo Sengoku 3-jának karaktereit csöppenti az akció közepébe. A háttérzenét többek között a Shinobi X és a Guardian Heroes legjobbjainak kölcsönzése szolgáltatja. Az Alien vs Predator - Aftermath (KingHerb) ujjgyilkos pörgőssége és három választható karaktere is azt hiszem megér egy próbát.
Ha a kínálat nem lenne elég, a következő két alkotás külön önmagában is jelentős vérnyomásnövelő hatással bír. A Double Dragon Extreme az első 3 (!) DD játék átplasztikázását tartalmazza eredeti és újrakevert zenei betétekkel, az első két részt pedig eredeti sprite-okkal, több játékmóddal.
Az teljes ejakulációt pedig a Rage of The Streets (AxelBlazeAdam) fogja előidézni, a Streets of Rage (SEGA) újraszerkesztésében. A legpompásabb főcímzene (Yuzo Koshiro) lassú zongora és gitár kíséretében pedig okot ad a hidegrázásra.
Az, hogy az esztelen utcai bunyó, és az mp3 lejátszón tárolt outrun, streets of rage, vagy double dragon muzsikák hallgatása örömet okoz, legyen az én bajom, de aki azt mondja, hogy 2009-ben ez már faszság, azt heves inzultáció (diáknyelvi szlengben: csicska-nyakas) éri.
Szólj hozzá
A retrográd stílusjegyek felidézése nem egyenlő a retro életérzéssel. Mentális székletürítés helyett példa: retro buli hirdetve, erre a lelkesült szószerinti értelmező sokkolva hallja meg Szikora Robi ótvar számának méghányadékabb gépesített (habár invariáns értékű) verzióját egy potmétereket tekergető, helikopterpilóta művészi tálalásában, melyre tizenévesek lötyögnek. Retro? Húzzunk innen.
Ha a kétsíki dimenzionálású pixelgrafika és az eltemetett játékstílus retronak számít én mégis maradok a seggemen, és fel sem állok, csak ha fenyegető biológiai szükségletek kerekednek felül rajtam.
Erre ad okot most a DC Evolution összeállításában fabrikált Beats of Rage Collection Volume 2 Dreamcastre portolt (Neill Corlett) lemezének impozáns tartalma. A Senile Team lelkes munkásságból született Beats of Rage ingyenes projectjének motorját használó beat ’em up gyűjtemény orron vágja saját korának korcsait, és megmutatja hogy a múltat idézni, nem pedig gyalázni kell.
A lemez tartalmazza a Beats of Rage Xtra-t (nem hivatalos, bár a Senile Team által frissített BoF), a Beats of Rage Remix-et (Mr. Q első modja), különböző pályákkal, zenékkel és karakterekkel. A Hyper Final Fight és Hyper Final Fight 2 az eredeti Final Fight koncepciójára épít, még több harcossal (Street Fighter 2-ből is), új muzsikáival. A Hatchet Ninjaz hip hoppos ninjás ökörködésével (Vision saját keverésében) megkapó módon érdemelte ki nálam a leglazább verekedés címet. Lazán brutális. A KingHerb Dragons of Rage-je a a Neo Geo Sengoku 3-jának karaktereit csöppenti az akció közepébe. A háttérzenét többek között a Shinobi X és a Guardian Heroes legjobbjainak kölcsönzése szolgáltatja. Az Alien vs Predator - Aftermath (KingHerb) ujjgyilkos pörgőssége és három választható karaktere is azt hiszem megér egy próbát.
Ha a kínálat nem lenne elég, a következő két alkotás külön önmagában is jelentős vérnyomásnövelő hatással bír. A Double Dragon Extreme az első 3 (!) DD játék átplasztikázását tartalmazza eredeti és újrakevert zenei betétekkel, az első két részt pedig eredeti sprite-okkal, több játékmóddal.
Az teljes ejakulációt pedig a Rage of The Streets (AxelBlazeAdam) fogja előidézni, a Streets of Rage (SEGA) újraszerkesztésében. A legpompásabb főcímzene (Yuzo Koshiro) lassú zongora és gitár kíséretében pedig okot ad a hidegrázásra.
Az, hogy az esztelen utcai bunyó, és az mp3 lejátszón tárolt outrun, streets of rage, vagy double dragon muzsikák hallgatása örömet okoz, legyen az én bajom, de aki azt mondja, hogy 2009-ben ez már faszság, azt heves inzultáció (diáknyelvi szlengben: csicska-nyakas) éri.
