Kerek, fényes mosolyával nézett rám a Hold.

Ködbe burkolt estémet pedig megfényesítette a hullámzó felhők fátylával, mint fagyos takaróm. Bár elsőre csípősnek tűnhet, valójában melegséget hozhat. A szellem ilyenkor úgy válik el a testtől, mint a megfáradt levelek a fák millió végtagjától. Megkönnyebbül, megtisztító nyugodtságba szenderül. Ez nem elmúlás... Először szomorúnak tűnik, de ez a mindent beteljesítő, időszakos aláhullás, vagy ha fejre állunk és úgy tetszik: felülemelkedés.