Medréből kitört vad folyó-lelkem
partját marcangolva zúgott feléd.
Nem ismerte útját,
csak célt keresve vágtatott.
Nem bízott. Remélt.

Sóhajból nőtt vágyak szele
szárította sóvárrá a testem.
Kereste a bájt,
és rád talált, te láthatatlan,
hamis üresség!

Kiapadt létemet nem sodorta
már e valódi énem mellékága.
Elvonult az ár,
elérte tengerét: Eggyé lettek.
Ő és az élet forrása.

/2011. október 11, Cibakháza/